1.rész A plázába.

Emma szemszöge.

*Telefoncsörgés

-Igen?-szólaltam bele a telefonba.
-Szia Ashley arra gondoltam,hogy ma elmehetnénk plázázni venni pár csini ruhát.
-Ööö. szerintem ez téves szám lesz Én nem Ashley vagyok hanem Emma Cosgrove.-mondtam.
-Az nem lehet Én biztos vagyok benne,hogy jó szám ez hiszen a barátnőm nem rég változtatta meg a számát.-mondta a telefonló.
-Hát pedig ez téves szám lesz. Lehet,hogy egy számot félre nyomtál..-mondtam neki ismét.
-Jól van Ashley tudom,hogy szórakozol velem inkább gyere 15:20-ra plázába a szökőkútnál.-mondta kicsit erőszakosan.
-Jó hát Én már mondtam neked,hogy nem Ashleynek hívnak,de ha te nem hiszed el akkor találkozzunk 15.20-kor. Szia.-és letettem a telefont!

Ezt vettem fel a plázába.!

*15:15

kicsit hamarabb jöttem,hogy Én legyek az első körbe néztem de még senki nem volt a szökőkútnál kicsit furán éreztem magam tudom,hogy Én mondtam,hogy el jövök,de mintha palira vettek volna.-gondoltam magamba

*15:30
Nem emlékeztem,hogy 15:20 vagy 15:30-at mondott volna na mindegy még várok 5 percet aztán,ha nem jön elmegyek benézzek a butikokba.-gondoltam magamba

*15:37
Na jó hát itt nincs senki akkor körbe nézek..
és amikor már éppen indultam volna,mintha egy filmbe lettem volna oda jött egy lány.
-Szia! Te vagy Emma?-kérdezte tőlem a lány
-Igen.-nyújtottam felé a kezem.
- Szia Én Chelsea Llody vagyok aki felhívott,hát Te tényleg nem Ashley vagy.-mondta nekem röhögve.
-Hát nem.-válaszoltam
-Nagyon sajnálom.-mondta Chelsea
-Semmi baj. Arra gondoltam,ha már úgy is találkoztunk akkor mennyünk vásárolni.-mondtam neki.
-Oké, gyere meg mutatom a kedvenc butikom.mondta nekem Chelsea
-Mi előtt elmennék nem megyünk be a Meki-be beszélgetni.-kérdeztem tőle
-Felőlem.

És elindultunk a Meki felé.

*Mekiben.
-Hello kérek egy sajtburger menüt Colával és Jéggel.-mondtam a fiúnak.
-Igen, és a másik hölgy mit óhajt?.kérdezte Chelseatől a pincér fiú.
-Én is ezt kérem csak Fantával és jég nélkül.-mondta.
-Rendben mindjárt kiviszem nektek.-mondta a pincér fiú.

-Gyere addig üljünk le oda hátra.-mondtam Chelseanek.
És elmentünk hátra.
-Szóval Hány éves vagy, mióta laksz itt New Yorkban, hány testvéred van,hova jársz suliba? s.t.b..-kérdeztem tőle.
-Hát 17 éves vagyok,születésem óta itt lakom, egy mostoha testvérem van akivel nem nagyon vagyok jóba vele mindig keresztbe akar nekem tenni,de mindegy ez most nem is lényeges milyen suliba járok fuu ezt így elég nehéz el mondani,de ilyen... -és amikor Chelsea éppen mondani akarta meg jött a rendelésünk.
-Ooh. köszönjük.-pirultam mondta a lány.
-Csak nem bejön a pincér pasi.-kérdeztem tőle.
-Hát mit ne mondjak nem az a stréber gyerek keretszemüveggel.-mondta
-Hát nem, miért nem kéred el a számát?-kérdeztem tőle.
-Dehogy is meg bolondultál,inkább te mesélj magadról veled mi a helyzet?-kérdezte tőlem nevetve.
-Én nem rég töltöttem be a 18 évemet, új vagyok még itt New Yorkban és egyedül élek testvérem nincs Anyukám és Apukámmal jól kijövök,de jobb itt egyedül 3 havonta haza látogatok Londonba.-meséltem neki.
-De ha Angliából jöttél akkor,hogy-hogy nincs tájszólásod?-Chelsea
-Mert Anyukám is New Yorki csak apával otthon találkoztak és végül ott maradtak és most én az ő régi lakásában lakom.-én is meséltem el neki az életem.
-Értem na hát ebben a nagy mesélésben lassan indulhatunk is vásárolni csak kifizetem a számlát.-mondta nekem.
-Figyelj tudom,hogy Én mondtam,hogy megmutatom a kedvenc butikomat,de elfáradtam nem lehetne legközelebb.-kérdezte tőlem.
-De végül is akkor menjünk haza. :)

Kifelé menet Chelsea fizettet és a visszajáróból kapott egy telefon számot is.

-Juuuujjjjjjjj.-megadta a telefon számát.-örvendezett nekem.
-Na az nagyon jóó,de nehogy Te hívd fel őt..mondtam neki.
-De hát ő nem is tudja a számom.-válaszolt
-Hát akkor majd megcsörgeted és,ha akar valamit felhív.-válaszoltam
-Ha Te mondod,viszont Én megadom a számom neked.-és át nyújtott egy cetlit.
-Köszi Én is megadom tudod nekem Angliában senkivel nem tudtam így elbeszélgetni mindig csak más mesélt a bajairól és ők voltak a középpontba.-és át adtam a cetlit.
-Azt hallotam,hogy az Angolok csak magukkal foglalkoznak,de Te nem.-mondta nekem.

Ide szálltam be.

-Köszönöm viszont most elköszönök mert én is elfáradtam és aztán csak csörgesd tudod.-aztán beszálltam egy Taxiba és integetem neki.